DTSE kultúrkör

Paul Cézanne és József Attilla művészetének összefüggései.

A DTSE „Kultúrköre” 2013 01.13.-án Budapestre utazott ahol csoportunk délelőtt megtekintette a Szépművészeti Múzeumban a „Cézanne és a múlt” nemzetközi kiállítást.

A 3 hónapig élvezhető kiállítás megrendezése több mint 400 M Ft –ba került. A közel 90 helyről összegyűjtött 140 kép közül 100 mű Paul Cézanne posztimpresszionista festő alkotása, a többi kép az őt inspiráló elődök és kortársai művei közül kerültek a falakra. A tárlat újdonsága és kiemelt értéke, hogy ezáltal nemcsak egy új korszak kezdetét, egy jelentős festő életművét mutatja be, hanem a művészi fejlődés folyamatát. A tárlatvezetésnek köszönhetően megismerhettük a művész kortársait, munkamódszerét, egyéni karakterét, a képek keletkezésének körülményeit. A tájképeket, csendéleteket, portrékat, és életképeket egyaránt készítő Cézanne látásmódjának lényege, hogy nemcsak azt a benyomást festi amit látni vél, hanem amit valóban lát is! A 19. század végére Cézanne munkásságának eredményeként megszületik egy új művészeti korszak, egy új látásmód ahol nem a kivetített érzelmek, hanem a dolgok belső lényege, rejtett struktúrája a döntő. Ha a laikus, de művészetek iránt fogékony emberek sok mindent megéreznek egy művészeti alkotás tanulmányozása során, akkor sem gondolom, hogy egy ilyen illetve hasonló tárlaton szakértő vezetése nélkül képesek lehetünk a ránk zúduló információk alapos befogadására.

Délután a Madách Színházban az Én József Attila musical előadást tekintettük meg. Magam is bizarrnak, erőltetettnek felszínesnek gondoltam a XX. századi magyar irodalom Ady mellett legjelentősebb költőjének életét a slágerekkel, tánccal és csillogással jellemezhető műfajjal bemutatni. 35 éves koromig nem érintett meg a költészet igazán, de József Attila különösen nem. Nekem a középiskoláig bezáródóan az Ő költészete közepesen jó agit-prop kampányt tükrözött. Bevallom korábban és most is óriásit tévedtem.

A darab nemhogy nem sérti József Attila személyét, életművét, de rendkívül hatásosan, mégis diszkréten, eltúlzott érzelmektől mentesen mutatja be a nemzetközi szinten is rangos költőnk két jelentős, sajnálatosan rövid, de annál izgalmasabb időszakát. Az első rész a költő Vágó Mártához fűződő szerelemét idézi fel. A második részben a betegséggel élet - halál harcot vívó zsenit és utolsó múzsáját Kozmutza Flórát láttuk, aki József Attila legszebb szerelmes verseit ihlette. Közös küzdelmük tragikus véget ért. Mi az útókor olvasói viszont megkaptuk a legszebbet, amit költő nekünk adhat. Nehéz valamire is azt kijelenteni, hogy így tökéletes mégis sokan így éreztük, ezt bizonyította a közönség tapsa. A darab József Attila életének több érzékeny pontját (Illyés Gyulával, a betegség kifejlődésével, a munkásokkal való viszonyát) arányosan és korrekten mutatja be. Az előadás dinamikus, a zene diszkréten kifejezőek volt, a versválogatás pedig reprezentatív. A darab szereplői, a tánckar és a közreműködök ezen az estén kiváló teljesítmény nyújtottak.

A beszámoló címében már céloztam József Attilának Cézannal való művészi azonosságára, de mit is értek ezen? Azt, hogy József Attila költészete az irodalomban a nyelv eszközeivel ugyanolyan új korszakot nyitott mint Cézanne a képi ábrázolásban az új látásmódjával.

Pilinszky János írta József Attiláról "Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma - költők tudják csak igazán! - egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle”

Az élmény akkor igazi, ha ezt közösségben sikerül megélnünk, másokkal is megoszthatjuk érzéseinket. Egyesületünk 11 tagja és 6 csatlakozó barátunk volt együtt ezen a nem átlagos nap programjain. A résztvevők jelezték igényüket a folytatásra. A szervezésben sokat segített Tóthné Pfaff Éva és közreműködött a feleségem.

2013.01.15. Somfai János szervező

A rendezvényről készült képek